Legfrissebb képek

Legfrissebb kommentek

  • Matus Márk :)) Gratulálunk! ...
    2009-03-13 16:44:37 (Megjöttem!)
  • Hegedűs Anna Sziasztok! Mi van Veled Manióka? Biztosan megszül...
    2009-03-12 11:47:11 (:))
  • Hegedűs Anna Szép, nyugodt és könnyű születést kívánok Neked, M...
    2009-01-10 22:31:48 (:))
  • Anyu és Apu Köszönöm a biztató szavakat,és nektek is BUÉK!!! ...
    2008-12-27 17:18:58 (Halihóóó)
  • Szusi Kedves Manióka! BUÉK Nektek és Anyucinak üzenjük, ...
    2008-12-26 22:56:02 (Halihóóó)

Hozzáférés

rss  RSS hírcsatorna
Az RSS hírcsatorna kizárólag a nyilvános blogbejegyzéseket tartalmazza!

Jog: Látogató

BLOG - BEJEGYZÉSEK LISTÁJA

Szűrés: 2008 szeptember

Sziasztok!

Úgy láttam az idő jól eltelt, és gondoltam illő lenne mostmár valami hírt hallatni magamról.

Az elmúlt 3hétben lényegében elég sok minden történt velem. Például egyre jobban kezdem hallani Apuék hangját, a körmeimet is szép lassan megnövesztettem, és nagy sebességgel elkezdtem "hízni". Rajtam ugyan ti nem láthatjátok, de Anyun annál inkább. Kb már 7-8kilót felszedett, de ez csak jó hír nekik, mert így tudják, szépen növögetek a pocakban. Apu szereti Anyut viccelni vele, hogy milyen kis gömböc, meg hogy úgy néz ki mint a tojás a tojástartóban, de Anyu nem haragszik meg érte. Együtt nevenek. A legjobban azért mégis azt tartják murisnak, mikor Anyu a hátán fekszik, én meg fordulok épp, vagy csak úgy játszadozom itt bent, és kinyomom a hasát. Én nem érzem, hogy nyomnám Őt, csak hogy egyre kisebb a hely idebenn. Apu kicsit fél Anyu hasának simogatásától(vagyis az Én simogatásomtól), attól tart , hogy összenyom, de Anyu megnyugtatta Őt, nem történik semmi bajom, merthát ott van a magzatburok, meg ez a fincsi kis vizecske, ami megvéd engem.

Tegnap történt, hogy épp a nevemet vitatták, és az én véleményemet is kikérték. A kérdés egyszerű volt, ki adjon nekem nevet. Apu végig jó közelről beszélt hozzám (biztos rátette a száját Anyu hasára), és mikor azt kérdezte, hogy "Én?" , akkor Én egy határozott rúgással jeleztem, hogy igen. Pont az arca volt ott, de nem megrúgni akartam, csak megsimogatni, és jelezni neki, hogy adjon nevet nekem Ő. Bár tudom, hogy úgyis megkérdezi Anyu véleményét is.

Egyébként jól telnek a napjaim Anyu hasában, mindig kapok rendesen enni, meg inni. Szeretek itt lenni, bár egyre jobban érzem, hogy közeledik az idő a kibújásra. Én is nagyon várom már, de egy kicsit azért félek is. Anyu is fél egy kicsit. Mondta. Nem tőlem, csak a folyamattól, amikor kijövök belőle. Biztosítottam róla, hogy rajtam nem fog múlni, hogy minden rendben menjen, és Ő is ugyanezt mondta nekem. :) Anyu azt is tudja, hogy Apu végig mellettünk lesz majd, segít mindenben amiben csak tud, hogy érezzük mennyire szeret bennünket, és azzal hogy Ő is részese a találkozásunk első pillanatának. Remélem ha kint leszek akkor is ellát ilyen sok minden jóval. :)  Abban mondjuk már most is egészen biztos vagyok, én Én leszek az egyetlen kis szemük fénye, és hogy a világon mindennél fontosabb leszek nekik. (Meg majd persze az öcsikém is később.)

Mivel már elég nagy a pockja Anyu kissé nehezebben mozog, szerintem mint egy pingvin úgy mehet. :) A munka is kicsit nehezebbé vált számára, de már nincs sok hátra. Az utolsó munkanapja november7.-én lesz. A munkatársai is mindig kérdezgetik, hogy hogy van, meg persze hogy Én hogy vagyok. Azt is megkérdezték már, hogy Apu örül-e nekem, Anyu azt válaszolta, hogy természetesen igen!

Nem csak a munkatársai kérdezgetik folyton Anyut, meg Aput, hanem a nagymamiék, a nagynénéim, meg az unokatesóim. Mindenki nagyon vár már! Sztár leszek! :)

Búcsúzom, de nemsokára visszajövök, és újabb izgalmas híreket mondok nektek!

Pusszantás mindenkinek! :)

Sziasztok!

Újra itt vagyok! Vagyis még mindig! Nagyon sok minden történt velem az elmúlt 3hétben. A legnagyobb dolog mindenki számára az a bizonyos "nem" kérdés. De haladjunk csak sorban.

Mint írtam is nektek, Anyu és Apu Magyarországra készülnek. A várva várt nap el is jött, nagyon izgultak mind a ketten. Apu azért, hogy minden rendben legyen az autóval, meg Anyuval, Anyu meg azért volt izgalomban, hogy Apu nem aggódjon, bírja majd a hosszú utat, és természetesen azért, hogy Én is jól viseljem a 20órás kocsikázást. Megnyugtatok mindenkit, minden teljesen rendben ment.

Nagyon jól telt az első hét, Anyu és Apu találkoztak a rokonokkal, a barátainkkal, és élvezték a napfényes Szeged adta örömöket. Persze Anyu kicsit korlátozva, de Apu bepótolt helyette mindent. :-)

Nagymamiék nagyon örültek, hogy végre láthatták Anyu gömbölyödő pocakját, amiben Én napról-napra szépen növögetek. Beszéltek is hozzám valamit, de nem nagyon értettem, kicsit még összefolynak a hangok, és különben is, jelenleg még Apu és Anyu hangján kívül más nem nagyon érdekel. :-)

Akkor a lényegre is térnék. :-)  A doktorbácsi csak a második héten tudott fogadni bennünket, már nagyon izgult mindenki. Apu el is kísérte Anyut, mert minél hamarabb szerette volna tudni a tényállást. El is árulom nektek: KISLÁNY vagyok. Az igazság az, hogy az első pillanatban Apu nem volt boldog a hír hallatán. Nagyon szerette volna, ha kisfiú vagyok, de Anyu megígérte neki, hogy majd a tesóm fiú lesz. Még azt is mondta neki, hogy minden kislány az apukájára hasonlít, meg hogy a kislányok jobban apásak, mint a kisfiúk. Anyut kissé elszomorította Apu rossz kedve, de annak mind a ketten örültek, hogy teljesen egészséges vagyok, szépen fejlődöm, és egyfolytában mozgok Anyu hasában. Ezt már Anyu is észrevette pont a doktorbácsi látogatása előtti napon. Nagyon örült neki, az első pillanatban kicsit meglepődött, mert nem érzett még ilyet, de Én csak jelezni akartam neki, hogy itt vagyok, és már Én is szeretnék vele találkozni. Másnap elmentünk egy másik doktorbácsihoz, aki 3dimenzióban mutogatott Anyuéknak. Remélem észrevették, hogy milyen örömtáncot járok, hogy ilyen nagyon szeretnek, pedig még benn vagyok. Ez a doktorbácsi is azt mondta, kislány vagyok, és Apu már kezdett is megbarátkozni a gondolattal, hogy két nagyon szép csajjal fog majd együtt élni, és mind a kettő csak Őt akarja. :-)  Csak hogy fokozzuk még a bizonyítást, a harmadik nap Anyu valamilyen genetikai ultranagra "vitt", ahol a doktorbácsi azt nézte meg, hogy meg van-e mind a 3kezem, és mind a 4lábam. :-) Igen meg van mind, és Ő is azt mondta, hogy rózsaszínre fessék Apuék a szobámat. :-)

Az otthon töltött két hét alatt Anyu (szerintem Én), felszedett 3kilót. Apu azt mondta neki, hogy olyan, mint a tojás a héjában. Ezt én nem nagyon értettem, de Anyu biztos tudta, mire gondolt.

Gyorsan elszaladt a két hét, nem nagyon akartak visszajönni ebbe az esős Angliában, de Anyunak még egy kicsit dolgoznia kell, meg persze Apunak is, de már csak cirka 2hónap, és Anyuval hazamegyünk. :-)

Aztán jöhet a vásárlás, sok apró kis ruhácska nekem, meg ágyikó, meg pelenka, meg cumi, meg minden, amire majd szükségem lesz, mikor kibújok. Anyu egyik barátnője egy baba boltban dolgozik, és tőle kért tanácsokat, hogy miből mennyit, és hol érdemes majd venni.

Apu megfázott az úton, Anyu ápolgatja, szegénykém lázas, meg köhög, és az orra is folyik. Mind a ketten remélik, hogy Anyu nem kapja majd el, mert most nem szabad neki minden féle gyógyszert szednie.

Anyu ma volt az angol doktornéninél, megnézett engem Ő is, és szerinte is minden rendben van velem, meg Anyuval is.

Azt hiszem mindent elmondtam nektek, nemsokára újra jelentkezem, újabb hírekkel.

Puszilok mindenkit, vigyázzatok magatokra,és növögessetek ti is szép nagyra.

 :-)

 

message 2 hozzászólás Hozzászólok »
twitteriwiwfb

Blog info

A mi kis Maniókánk

A születendő kis Maniókáról, későbbiekben a fejlédéséről, és mindenről ami Ő.

Gyermekek

Gál Maja
child_37
468 hetes, 5 napos
68 cm, 7520 g
Fejlődés »